Azért jöttem erre az egyetemre és erre a karra, mert hittem benne, hogy egyszer mérnök lehetek, jó mérnök és ehhez keresve sem találtam volna jobb helyet, mint ez.Aztán ahogy teltek múltak az első hónapok egyre kevésbé hittem el, hogy képes leszek rá, hogy valaha is a diplomát szerzek ezen az egyetemen.
Ahogy túl voltam az első féléveken, megharcoltam a szigorlatok keservét, egyre jobban elhittem, hogy képes vagyok rá, viszont felmérve az odavezető utat, nem ígérkezett könnyűnek és sok lemondással, éjszakázással járt.
Most viszont elmondhatom magamról, hogy én már látom a fényt az alagút végén, megszereztem a 3 szigorlatot, megvan 270 kreditem, teljesítettem minden tárgyamat és már csak a diplomaírás és az államvizsga áll előttem, hogy elvégezzem szeretett egyetemünk közlekedésmérnöki képzését.
Ezt nem azért írom le, mert nagyzolni szeretnék, de igenis büszke vagyok rá. Sokunknak nem sikerült, rengeteg ismerősöm és barátom hagyta itt ezt a helyet azért, mert nem bírták az idegei, vagy gyengének találtatott. Talán nekik is, de főleg magamnak bizonyítottam, hogy egy csúszással is, de most már csak az utolsó lépcsőfokot kell megmásznom.
Remélem, hogy jó példával szolgálhatok a még itt maradóknak, hogy nem lehetetlen, csak keményen kell küzdeni érte... Nem a Műábra és a Járműgéptan nehéz, az csak a piramis alja, sokkal nehezebb dolgok várnak még rátok az út során. De kitartással el lehet érni, még ha sokszor tűnik is lehetetlennek!
Az alábbiakban életem remélhetőleg utolsó tárgyfelvétele:
Ahogy túl voltam az első féléveken, megharcoltam a szigorlatok keservét, egyre jobban elhittem, hogy képes vagyok rá, viszont felmérve az odavezető utat, nem ígérkezett könnyűnek és sok lemondással, éjszakázással járt.
Most viszont elmondhatom magamról, hogy én már látom a fényt az alagút végén, megszereztem a 3 szigorlatot, megvan 270 kreditem, teljesítettem minden tárgyamat és már csak a diplomaírás és az államvizsga áll előttem, hogy elvégezzem szeretett egyetemünk közlekedésmérnöki képzését.
Ezt nem azért írom le, mert nagyzolni szeretnék, de igenis büszke vagyok rá. Sokunknak nem sikerült, rengeteg ismerősöm és barátom hagyta itt ezt a helyet azért, mert nem bírták az idegei, vagy gyengének találtatott. Talán nekik is, de főleg magamnak bizonyítottam, hogy egy csúszással is, de most már csak az utolsó lépcsőfokot kell megmásznom.
Remélem, hogy jó példával szolgálhatok a még itt maradóknak, hogy nem lehetetlen, csak keményen kell küzdeni érte... Nem a Műábra és a Járműgéptan nehéz, az csak a piramis alja, sokkal nehezebb dolgok várnak még rátok az út során. De kitartással el lehet érni, még ha sokszor tűnik is lehetetlennek!
Az alábbiakban életem remélhetőleg utolsó tárgyfelvétele:
2 megjegyzés:
Háhá neked is narancssárga a Neptunod
Én is felvettem, csak félő, hogy ledob róla a NEPTUN. :-D
Megjegyzés küldése