Vakvagányok

Félreértés ne essék, egyrészt nem írtam el bejegyzés címét, másrészről pedig nem áll szándékomban a nők által bálványozott vagányok szobrait ledönteni, csak némi értetlenségemnek szeretnék hangot adni.

Ha lustasági elvek miatt máskor nem is, de a koli dühöngőjében focizással töltött óráim alatt én is megfigyelhettem, hogy a konditermet mindig a testükkel foglalkozni akaró fiatalok töltik meg, akiknek igenis fontos, hogy izmosak legyenek. Ezzel eddig semmi baj nincs, sőt követendő példa a magamfajta, sörhasat növesztett és a szigorlatok letudása óta egyre csak ellustuló férfiúk számára. A dolog ott ölt furcsa aspektust, amikor a nyár eleji és szeptemberi időszakban nem egyszer látni izmos felsőtestüket izompólóban hirdető, perzselő tekintetüket napszemüveg mögé rejtő vagányokat, akik mindenféle gurulós bőröndjüket húzva hirdetik az izom felsőbbrendűségét. Megértem én, hogy így könnyebb, meg nincs értelme idejekorán tönkretenni az embernek a hátát, de azért mégis csak olyan furcsán érzem magam, amikor a koliba való beköltözéseknél összefutok egy-egy fent leírt díszizompacsirtával, mikor én úgy hozom fel egyedül, vonaton, tömegközlekedéssel és gyalog a három utazótáskámat, hogy egy darab felesleges izomcsomó sem rondítja el kidolgozott hasamat.

Hogy miért is éppen most ragadtam klaviatúrát?

Nagyon megtisztelő volt a szorgalmi időszak utolsó hetének elővizsgái és a múlt hét vizsgái alatt arra ébredni, hogy valaki az egész folyosót végigszántja a gurulós csodával, majd pedig a kislépcsőn vált emeletet, ahelyett, hogy saját szintje lakóit boldogítaná...

Illetve szintén az elmúlt hét folyamán láttam a villamosból egy 5-6 év körüli kislányt a Móricz körtéren, aki egy pénztárca méretű rakhellyel rendelkező gurulós csodát húzott maga után. Értem én, hogy ez a találmány nagymértékben megkönnyíti az életünket és megkíméli hátunkat, de azért én önző módon mégsem tudom felajánlani segítségemet, amikor a térdig érő hóban húzzák maguk után káromkodva a széphölgyek.

Persze, könnyen előfordulhat, hogy a fenti apró életképek között semmi összefüggés nincs, de hát a blogolás alapvetően arról szól, hogy megosszuk asszociációinkat a minket olvasókkal.