2009. december 26., szombat

Hangyák támadása

Hiába a minden félévben furcsa jelenetekkel tarkítva lezajlott rovarirtásnak - semmi előkészület, pár csepp méreg ide és oda, igény szerint a reggeli kellős közepébe-, az állatvilág legszervezettebb társadalmával rendelkező hangyák időről időre visszatérnek szeretett kollégiumunk falai közé, pontosabban falaiba.

Most sincs ez másként, néhány hete jelentek meg először a szobában a mosdótál környékén, ahonnan a vizünket lopják, de az utóbbi időben már a régi szép idők emlékének adózva újra a falakon masíroznak. Mennyire jó is volt egy-két éve arra bambulni perceken át a tanulás helyett, ahogy ezek az apró lények a falon sétálgatnak és lepacsiznak minden szembejövővel.

Most is megrohantak az emlékek, hogy is lehet elfelejteni, amikor egy gondosan becsomagolt, ámde egy délutánra a polcon felejtett csokis fánk esett nekik áldozatul, hedonista elveknek hódolva költöztek bele pár ezren. Vagy amikor szegény hangyócák százainak pusztulását kellett végignéznünk a fürdőben, mert az éhhalál elől menekülve még a döglött csótányt is felfalták?

A kollégiumban közösséget alkotunk mi és ők is, de úgy érzem, mindenkinek van egy-egy vicces története, amelyben összemosódik a két életforma. És itt most véletlenül sem A légy című alkotásra gondolok!

Nincsenek megjegyzések: