Az utolsó hetek óriási hajrájában majd' elfelejtettem megemlékezni erről a jeles eseményről, a Közhír első szerkesztőségi, csapatépítős programjáról, a várva várt "Közhír Wacs-E"-ról. Múlthét szerdán, a pótZH-kkal nyakig körülvett időszakban ejtettük meg végre, amolyan "megérdemeltük" lazítás gyanánt.
Egy igen jó decemberi számot állított össze a társaság, már pusztán ezt is ünnepelhettük volna, de az igen sikeres és eredményes félévet sokkal szívesebben ünnepeltük. A félév során 4+1 komoly színvonalú, színes és érdekes újságot sikerült összeállítani ennek az átlag 20 fős csapatnak, a rengeteg egyetemi tennivalók és problémák ellenére. Hiszen itt mindannyian elsősorban egyetemisták vagyunk, és csak másodsorban újságírók, fotósok, tördelők, olvasószerkesztők, rovatvezetők, vagy éppen főszerkesztő.
Véleményem szerint újságunk egyetemi szinten is az élmezőnybe került, mind megjelenésben, mind tartalomban. Az érdekes cikkek körül megjelenő kiforrott design végre a színes oldalakat maximálisan kihasználja, és a fekete-fehérből is a legtöbbet hozza ki. Sok félév munkája hozta létre a jelenlegi arculatot, amely mára a közhír sajátja, a komoly és izgalmas cikkek mellett. Nem is csoda, hogy 1-2 napon belül el szokott fogyni az összes példányszám az egyetemen.
Nos, ezt ünnepeltük december 9-én, a Trófea Grill étteremben. Számomra teljes csalódás volt a helyszín mind pozitív, mind negatív értelemben. Tömören: nem erre számítottam.
Már a bejárat megdöbbentett: rengeteg sorban álló ember, bent ruhatár, fölötte nagy LCD TV-n mindenféle sülő ételről videók, és iszonyatos sürgés/forgás, tömeg. Meglepett. Beljebb lépve a látvány ezt csak fokozta: óriási, ám zegzugos étkezőtér (micsoda szó!), legalább 3-400 ülőhellyel. Mintha imapadok lennének egy óriási főoltár körül, ami nem más, mint az étkek forrása. U alakzatban pultok, rogyásig rakva előételekkel, levesekkel, főételekkel, majd az U belső terében plusz egy pult, csak a desszerteknek. Ezen kívül volt még egy mellék oltár is, ahol nyershúsokból lehetett válogatni, majd a pult végén lévő sütödébe beadni. Itt mindenkinek a kívánsága szerint készítették el az általa kiválogatott húsokat.
Mindenhol szolid eleganciával kiöltözött emberek, akik hol üres, hol rogyásig rakott tányérokkal keringenek a tömegben. Látszólag mindenki egy célt lobogtatva a szeme előtt sietve törte az utat, de valójában csak vadászó, tévelygő tömegről volt szó.
Ezt persze csak akkor tudtam meg, miután helyünket elfoglalva, holminkat letéve belevetődtünk ebbe a tévelygő tömegbe. Tányér a kézbe, irány a salátás pult! (Hiszen előétellel szokás kezdeni, vagymi.) Itt aztán beütött a bőség zavara, így a gyakorlottabbak figyelésével (Tomi :) ) próbáltam a finomabb falatokat a tányéromra varázsolni. Persze szigorúan csak előétel kategóriában vadásztam, mégis két kéz kellett a tányér tartásához visszafelé, egy kézzel már nehéz volt tartani.... Pedig mindenből csak egy kicsi került rá.
Az előétel bősége után úgy döntöttem, hogy a levest inkább most kihagyom, és jöjjön, aminek jönnie kell: a főétel. Az oltár baloldalán (fentebbi fotón) különféle vadhúsok vártak melegen tartva, különleges módokon elkészítve. Hát persze, hogy végig kellett kóstolni mindet! :) Ki sem merek térni a megkóstoltak fantázianeveire, mert még a végén megéhezek.
Nos közben szorgosan készítettem a fotókat, hiszen, mint láttátok a decemberi számban az itt készült fotókkal tűzdeltük a cikkek aláírásait, de még a hátlap is itt készült. Így aztán mindenkiről készült mikulás sapkás, pózolós fotó, és ezen kívül sok-sok közöskép is. A mikulás sapkákat Petrus direkt erre az alkalomra készítette, névreszólóan, amit ezúton is köszönünk neki!
Az biztos, hogy jó nagy feltűnést keltett 20 fős társaságunk a sok-sok vakuvillanás, pózolás, és egy idő után az előbukkanó mikulás sapkák, majd a hülyéskedések miatt! :)
Természetesen az ételek mellett az italok korlátlan fogyasztása is biztosított, így ittunk gyümölcslevet, sört, bort, és végül pezsgőt is. Hangulatra így nem volt panasz, amit még a pincérek jópofasága is tovább emelt. Az udvariasságuk, és az elegáns étteremhez illő illedelmességük mellett van egy jó nagy adag humorérzékük is, így kaphatott főszerkesztőnk "csak egy kicsi sör"-t, egy félcentes korsóban... :) Hiába, pontosan ezt kért: "csak egy kicsi sört". :)
Összefoglalva, a jó társaság mellé egy teljesen új gasztronómiai élmény ért (engem, és ahogy észrevettem, a kollégákat is :) ) egy szép és elegáns környezetben, eszméletlenül jó hangulatban. Az est kicsit feledtette a ZH-k és pótZH-k fenyegetését, és méltón ünnepelte a Közhírbe fektetett munkánkat, és annak gyümölcseit. Az időnk lejárta után még összeállt a társaság egy-egy fotóra, természetesen mikulás sapkában, a pincérek legnagyobb örömére.
Mi lehetett volna méltóbb a Közhír eddigi legsikeresebb félévének záró számján a hátlapra, mint ez a csoportfotó, amely itt készült, a 2009-es Közhír Wacs-En?!
Köszönöm a csapat többi tagjának a kiváló munkát, főszerkesztőnknek a szabadidőt nem sajnáló, áldozatos munkáját, és természetesen nektek, olvasóknak, hogy olvastok minket, hiszen értetek csináljuk mindezt! Én bízom benne, hogy a továbbiakban is a mostani félévben megütött magas színvonallal láthatjuk majd el a Közt Hírekkel, és abban is bízok, hogy előbb-utóbb megered a nyelvetek kedves olvasók, és elhalmoztok minket visszajelzésekkel! :) (email/blog komment, minden jöhet! :) )
Jó pihenést kívánva, GrafUr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése