Karácsony a marketing szempontjából: eladási csúcsok, spéci reklámok, az éves árbevétel legjava. A presztízs szempontjából: minél nagyobb fa, minél ragyogóbb díszkivilágítás, minél látványosabb koszorú az ajtón, minél drágább ajándékok.Így az ünnep vége felé elmentem sétálni. Szüleimnél töltöm ezeket a napokat, egy dél-békési kisvárosban. Az évzáró közgyűlésen kiderült: az önkormányzat a rendszerváltás óta először nem "önhikis", nincs forráshiány, nullszaldós a költségvetés. Ehhez képest a ma esti séta csalódást hozott...
Láthattuk élőben és a Közhír címlapján is, hogy Budapest utcái milyen ragyogó fényárban úsznak. Mi is kimentünk, hogy a helyi - persze eleve szerényebb - fényeket megcsodáljuk. Évek óta egyike karácsonyi rítusainknak... és azóta sem volt ennyire gyenge... Ma már nem világított a "tűztorony", a városháza tornya. Nincs kivilágítás a templomtornyon se (a városházával szemben van).
De tényleg... kell ezen ennyire bosszankodni? Miért fontos a díszkivilágítás mértéke? miért nem volt erre szükségünk évtizedekig? És egyáltalán: hogy kerül nálunk koszorú az ajtóra?
A magyar karácsonyvárás hagyományai: az adventi koszorú, az ablakba rakott mikuláscsokik, a fenyőgally-csokrok a folyosón. Az ünnep jelképe: gyertya, csillagszóró, betlehemi jászol, esetleg habkarika, ilyesmi. Koszorú az ajtón és fények a házon, kertben: a rendszerváltás óta begyűrűzött angolszász karácsonyozási minták nyoma. Ehhez nekünk semmi közünk. De ez is fogyasztást generál, és hát fogyasztói társadalomban élünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése