Mert kiállni tudni kell...

Már nem mostanában történt, talán valamikor december elején a következő sztori, de úgy gondoltam, hogy mindenképpen meg kell osszam Veletek.

Volános hősöm, a rettenthetetlen buszsofőr visszatért. Na, eddig sem tűnt el, utaztam többször is az általa vezetett járatokon, csak újfent sokkolta az utazóközönséget.

Most is a szokásos pénteki átszállásommal tartottam hazafelé, Veszprémben volt dolgom, majd vártam a Budapest-Veszprém-Ajka-Sümeg járatot. Meg is érkezett rendben, azonban hiába álltam ott már fél órával előtte, szokásos módon pár másodperc alatt húsz-harminc hellyel hátrébb kerültem a sorban. A hála természetesen a megtorlás fogalmát még nem ismerő tizenéves szőkecuccokat és a megtorlástól már nem félő veterán kisnyugdíjasokat illeti.

Már éppen özönlött volna fel az embertömeg a buszra, amikor kedvenc sofőröm végtelen nyugalommal felállt a volán mögül, lesétált az alsó lépcsőre, majd szónoklatba kezdett. Ez pedig arról szólt, hogy a társaság ezentúl a fizető utasainak kényelmét helyezi előtérbe, ennek alapján pedig legelőször a jeggyel utazók, aztán a Somló Volánnál bérletesek, végül pedig mindenki más foglalhatja el helyét a járművön. Ez ugye azt jelentette, hogy a bérletüket büszkén lóbáló és apuci öklével fenyegetőző tinik kissé hátrébb szorultak. Így jártak a még náluk is válogatottabb szitkokat kurjongató és ugye ingyen utazó nyugdíjasok, nyomatékosabban: azok az idősek, akik leordítanak mindennek, ha nem adod át a helyed arra a tíz percre, míg ők utaznak, még ha az országot is szeled át több tízkilós utazótáskákkal, hogy hazajuss hétvégén és arra már nem hajlandók, hogy a tervezett ingyenjegyeket megvegyék, hogy egyáltalán nyilván lehessen tartani az utazási igényeket. Akadtak olyan vezérszónokok is, akik már azzal fenyegetőztek, hogy ha nem engedi felszállni őket először, akkor a forgalmi irodához fordulnak. A sofőr erre készségesen megmutatta az említett helyiség ajtaját, illetve elmondta a következő busz indulásának időpontját is, mert ő nem fogja megvárni, amíg a felesleges és értelmetlen reklamálás lezajlik az irodában.

Mondjuk még ezután sem lehetett felszállni a buszra, mert ugyan némileg megváltoztak az erőviszonyok, de az embermassza annyiban még mindig egy állásponton volt, hogy saját súlycsoportja bajnokságát mindenképpen meg kell nyernie. Ezért aztán eszük ágában sem volt kicsit arrébb helyezkedni, hogy a jegyet váltani szándékozók szabad utat kapjanak, még szerencse, hogy a sofőr értésükre adta, hogy a menetrend szerint indulnia kell, tehát ha nem kezdenek el emberhez méltóan viselkedni, akkor megvárja míg a jegyesek feljutnak, aztán már indul is.

Külön esettanulmányt lehetne készíteni arról, milyen diskurzusokat folytattak az emberek a buszon, mindenesetre a leggyakoribb megnyilvánulás az volt, hogy ha Ajkán merte volta ezt csinálni a sofőr, akkor jól megverték, vagy apukám jól megverte volna.

Engedjetek meg egy rövid és ezért felszínes véleményt: a politikától elvonatkoztatva, azért is tart itt ez az ország, mert mindenki tisztában van a jogaival, de a kötelezettségeivel annál kevésbé, mindenki alapszintű ellátásnak tartaná a salakanyag leadását szolgáló nyílása módszeres napi polírozását, de még akkor sem lenne hajlandó a saját érdekén túlmutató magatartáson kívül más tanúsítására, ha törvényi szabályozás írná elő. Pedig ez csak egy apró porszeme mindennapi életünknek...