2010. július 29., csütörtök

A végső megoldás: Halál

Megszokhattátok már tőlem, hogy elég sok személyes élményt fogalmazok meg a blogon, persze, igyekszem azok közül válogatni, amelyek kapcsolódnak a közlekedéshez, vagy az egyetemista léthez. A következő rövid szösszenet nagyszerű szakmánkhoz áll közel.

Egyik nap kerékpárral haladtam egy körforgalom felé és szemtanúja voltam a következőnek:

Egy 30-as éveiben járó nő eléggé elképesztő és elmebeteg módon oldotta meg a gyalogosok részére az elsőbbség adását egy körforgalomban. A mellékelt képen jelöltem a haladási irányt és az irányváltásokat. Az ő szemszögéből nézve: egyenesen szándékozott keresztülhaladni a körforgalmon, tehát nem volt szükség túl nagy lassításra a kisebb ívek miatt. De mit ad Isten, a körforgalomból kifelé élénk gyalogosforgalommal találta szemben magát. Az ő sávjában, de a zebra másik szélén egy ("A" jelű) urat már csak néhány lépés választott el a járdától, míg a zebra közelebbi szélén egy ("B "jelű) család éppen akkor hagyta el a felezővonalat. Persze, gyakorlott autós lévén megoldotta a problémát! A rajz szerinti 1. pontban a körforgalomból való kikanyarodáshoz képest kissé jobban jobbra csavarta a kormányt, a 2. pontban felhajtott a járda szélére, majd élesen balra tekerte a kormányt, végül a felezővonal előtt, a 3. pontban jobbra tekerte a kormányt, visszatért a sávja közepébe, mert úgy szabályos és folytatta útját.

Köpni nyelni nem tudtam, csak ámultam a csodától és a precízen kivitelezett vezetési manővertől. Persze, ha kicsit előbb eszmélek, tuti, hogy megjegyzem a rendszámot (bár, a rendőrök munkája... ), de az biztos, hogy leszállok a kerékpárról és a szélvédőjébe vágom! Ennél durvább gyalogos veszélyeztetést én még életemben nem láttam... Jó, álltam már úgy meg két sáv között, hogy 70-nel rohant el előttem az autó, hogy még átérjen előttem, de ez mindent visz...

Így talán már érthető a cím...

1 megjegyzés:

Shaun írta...

Ezért nehéz a munkánk... Az emberi tényező. Nagyobb rejtély, mint a pí.