Balaton körüli b******út

A vizsgaidőszak és esetemben az államvizsgán át az egyetem láncait lerázva magamról, önfeledten vetettem bele magam a nyári pihenésbe. Egyik nyaralásunkat idén is a Balaton-partra terveztem, ezért jött kapóra, hogy egyik otthoni barátom jutányos áron kiadta a hétvégi házukat Gyenesdiáson.

Hogy hol kapcsolódik ez a közlekedéshez? Ott, hogy tartottak lent két biciklit, amiket ő mountain bike-ként aposztrofált, de maradjunk annyiban, hogy néhány évtizeddel idősebbek és ezért gyengébbek voltak, mint az én 5 éve újonnan vett alsókategóriás kerékpárom. Viszont arra éppen megfelelőnek látszottak, hogy barátnőmmel minden nap tekerjünk pár kilométert a Balaton parton, vagy ne kelljen a vonathoz/buszhoz alkalmazkodni, ha át szeretnénk menni az 5 kilométerre lévő Keszthelyre. Annyira megtetszett, hogy a fővárosi szmogot elfeledve minden nap nyeregbe pattanhatok és ugye a Balaton körül létezik kiépített kerékpárút is, hogy fejembe vettem, egyik reggel letekerek Balatonlellére. Ugyanis a Közhír-tábor óta tudjuk, hogy az ottani kisboltban lehet kapni az ország legjobb csokis csigáját.

Kora hajnalban indultam, hogy még a nagy meleg előtt vissza is érjek az oda-vissza kicsivel több mint 100 kilométeres túráról és ezt sikerült is teljesítenem 5 óra menetidővel az ősrégi biciklin. Most jöhetnék azzal, hogy a sajátommal alig került volna 3 órába, de így legalább teljességében tapasztalhattam ki, mit is jelent a „Balaton körüli kerékpárút” kifejezés.
Nem célom általánosítani, mert csak ezt a szakaszt jártam be, illetve személy szerint inkább az északi parton vagyok ismerős. A távolság mintegy felén semmi probléma nem akadt, az út vagy a falu mellett, esetleg azon át vezetett a kiépített bicikliút, a hangulat miatt még az sem volt zavaró, hogy a gyalogosok is sokszor a bicikliutat használták. A probléma a többi részen adódott, de ott több is.

Először is meg kell említenem a Balatonboglár-Balatonlelle szakaszt. Itt egy fasor mellé építették az utat és olyan szinten fel van töredezve a fák gyökerei miatt és egyéb okokból, hogy pár száz méter után kénytelen voltam a vele párhuzamosan haladó és tőle a már említett fasorral elválasztott utca aszfaltján folytatni utamat. Pedig minden mellékutca után kint volt a tábla, amely határozottan tiltja a kerékpárforgalmat. De ezen a szakaszon a babakocsis kismamák is inkább az úton tolták a csöppségeket. Akkor mit szóljak én, aki a gyengébb kerékpárral is legalább 20-25-ös tempót szerettem volna menni? Kösz, kerékpárút, de inkább szabályt sértek a saját és kerékpárom biztonsága érdekében.

A másik megemlítendő dolog a kisebb falvak esete. Itt ugyanis elintézték a kerékpárút létesítését azzal, hogy kijelölték erre a település az egyik hosszanti utcáját. Az még a kisebb probléma, hogy ezeken is találhatók apróbb kátyúk, vagy normális aszfaltot sosem láttak, a nagyobb veszélyt az autóforgalom jelenti. Mondjuk, ezen a ponton máris némi ellentmondást vélek felfedezni a KRESZ-ben, hiszen a kerékpárúton csak kerékpárral és robogóval lehet(ne) közlekedni (bár, hangsúlyozom, ez utóbbi is veszélyes a kerékpározókra nézve). Ezt azzal az esettel támasztanám alá, hogy éppen készültem a tábla, a kerékpárút folytatására vonatkozó jelzéseit követve balra kanyarodni, annak rendje és módja szerint behúzódtam a képzeletbeli felezővonalhoz, kitettem a kezem balra, amikor is balról(!!!) megelőzött körülbelül 60-nal egy autó. Értitek… Nem lassított le, nem várta meg, amíg befordulok, nem előzött meg jobbról, ahogy a KRESZ szerint kellene… És mindezt ugye a hivatalos Balaton körüli kerékpárút nem kiépített kerékpárút részén.

Ezért egyrészről persze, értem én, hogy ez a bicikliút az igazi túrázóknak, kerekező családoknak készült, nem a magamfajta bicaj- és sebességőrülteknek, de másrészről éppen ezért olyan veszélyesek a falusi szakaszok.

Nem feltétlenül kapcsolódik szervesen a témához, de amikor hazaértem a nyaralásból, éppen a városunk azon végében volt dolgom, ahol építik a kerékpárutat a szomszéd, bár közigazgatásilag még a városomhoz tartozó falu felé. Nagyjából el is készült, már csak egy kis szakaszon a házak előtt kell átalakítani a vízelvezető árkokat, hogy elférjen a kerékpárút. Egy olyanfajta, ami kétsávos kerékpárforgalmat tesz lehetővé, mellette viszont még egy gyalogossáv is elfér. S hogy mi a csattanó? A frissen aszfaltozott kerékpárút kezdete után mintegy 10 méterrel egy személyautó parkolt rajta, a tulajdonosa valószínűleg még örült is az újonnan jött áldásnak és ezzel együtt szabad parkolóhelynek.

A jó megoldást én sem tudom, de talán ha minden gyalogosok, vagy kerékpárosok kárára meg nem adott elsőbbségnél kiszabnának pár százezer forintos bírságokat, talán lenne haszna. De idén nyáron is érik bennem a terv, hogy minden kedves hasonlóan cselekvő autós hátsó szélvédőjén egy ártatlan tojás fog landolni! Csak ne lenne olyan piszok drága a tojás…