Számvetés - 2009

Egy év lezárása során mindig eljön a "kötelező" számvetés ideje, nincs ez másképp most sem.
A blog eddigi másfél éves történetében a 2009-es év volt az első teljes naptári év, mely elég sokmindent hozott. Összességében egész évben igyekeztünk a Közlekkar hallgatóit tájékoztatni minden fontos eseményről, informálni, szórakoztatni, és úgy általában véve csinálni egy olyan oldalt, ami csak Nektek szól. Ezt döntsétek el Ti, hogy sikerült-e. Ha kommentekben nem is bővelkednek írásaink a számok mindenesetre pozitív visszajelzéssel szolgálnak nekünk.
A 2008-as lendületes kezdés után kicsit nehezen indult a 2009-es év. Kevesen voltunk, az egyetem adta útvesztőkben bolyongtunk, és a vizsgaidőszakra talán ez a pár blogíró is kicsit "elfogyott", mind ötletekben, mind kreativitásban, de leginkább szabadidőben. A tavaszi félév során 3-4 ember igyekezett fenntartani az állandóságot és ontani az érdekességeket és tájékoztatni a fontos eseményekről. Nehéz feladat volt. Talán lehetett volna jobban is csinálni. De ha azt nézzük, hogy ez a pár ember - a blog mellett - fontos láncszeme a Közhír nyomtatott formában való megjelenésének is, főállásban egyetemre járó hallgatók vagyunk, és nem utolsó sorban mindannyiunknak van magánélete is, úgy érzem nincs miért szégyenkeznünk. Néha talán túl vállaltuk magunkat és erőn felül csináltuk, de úgy érzem nem volt hiábavaló.
A nyári visszafogott - már ami bejegyzések számát illeti - termést követően újult erővel, még nagyobb lelkesedéssel és jó néhány új arccal indultunk neki az őszi félévnek. Többekkel találkozhattatok már a Közhír hasábjain és itt, a blogot is szinesítik bejegyzéseikkel. Úgy érzem nagyon pozitív hatással voltak ránk - az idősebb Közhíresekre - is, új lendületet adtak és feltüzeltek. Mert ugye nehogy már a fiatalabb és kevesebbet látott "ifjoncok" lenyomják az idősebb generációt és ők vigyék el a pálmát. Pedig ha a történelem kerekét nézzük, akkor a fiatalok mindig túl akarták szárnyalni és - általában - túl is szárnyalták elődeiket. Kívánom, hogy ez most sem legyen máshogy! Annak idején mi is ilyen céllal kezdtük el az újság szerkesztését és a blogot is. Talán sikerült ebből valmit megvalósítani és átadni a szellemiséget.
Az ősz folyamán még az idősebb tagok domináltak mind az újságkészítés, mind a blogbejegyzéseket illetően, de jó látni, hogy nem fogunk űrt hagyni magunk után és amit annak idején elkezdtünk, lesznek akik folytatják és jobban csinálják.
Nekik is köszönhetően megugrottak - a nyárhoz képest - a bejegyzésszámok és új látószöget is mutattak. Megjelentek a kissé szubjektívebb írások, beszámolók, az újság hasábjait már meghódított aranyköpések, rejtvények és grafikák. Talán ezen tényezőknek is betudhatóan az oldalletöltések száma is megnőtt - amit nem győzünk kiemelni -, és az olyan médiumok is, mint az Exit, dicsérő szavakkal illeték blogunkat. Ha azt nézzük, hogy a blog elsődleges célcsoportja a közlekes hallgatók, akkor szép szám a havi tízezres látogatottság. Köszönjük!

Így, az írásom vége felé talán illene pár személyt megemlítenem, akiknek a legtöbbet köszönhet a blog, de nem szeretnék senkit sem külön nevesíteni, vagy kiemelni, mert - a nyomtatott újsághoz hasonlóan - csapatként dolgozunk, ezért - a kritika melett - a dicséretben és az elismerésben is osztozunk.
A jövőben is igyekszünk legalább ilyen színvonalon folytatni. Vannak új terveink is a következő évre, de ezeket még fedje jótékony homály. Annyit viszont biztosan ígérhetünk, hogy nem fogjuk alább adni.