Oly sok iroda, hivatal, képviselet létezik azért, hogy könnyebbé tegye egyetemi életünket, segítsen akár lelki gondokkal küzdünk, akár külföldi ösztöndíjat szeretnénk elnyerni. A legtöbbször megéri kapcsolatba lépni velük, hiszen tényleg sokat segíthetnek, én most mégis egy másik oldalt szeretnék megmutatni.
Hangsúlyozom: a következő történet ismereteim szerint egyedülálló, de talán némi tanulsággal szolgálhat mindenkinek. Történt ugyanis, hogy a nyár elején Hallgató Huba levelet kapott a Neptun üzemeltetéstől, miszerint meghosszabbították a köztársasági ösztöndíj pályázatának leadási határidejét. Hősünknek éppen semmi különösebb dolga nem akadt, ezért utánanézett a követelménynek.
Na, ennek a fele sem tréfa: két egymást követő félévben legalább 4-es tanulmányi átlag, minimum 27 kredit megszerzése mellett… és ez még mindig csak az alap, ezért még nem jár pont. Mit ad Isten, hősünk az előző két félévben valami számára is hihetetlen teljesítményt produkált: az első éves bukdácsolások után szerzett 35, majd 30 kreditet, mindezt 4,7, illetve 4-es átlaggal. Tehát a beugrót teljesítette, ami még édeskevés, hiszen más tevékenységet is kell végezni, nem is keveset, hogy elnyerhető legyen a pályázat. Viszont ez sem tűnt elérhetetlennek, hiszen vezetője volt az egyik kari körnek, dolgozott egyetemi körben, fontos pozíciót töltött be egy másik egyetemi körben és egy szakmai témában tevékenykedő szervezetnek is fontos láncszeme volt.
Ennek alapján beszerezte a szükséges igazolásokat, némelyiket szkennelve, némelyiket a portán felvéve és leadta a pályázatot, majd sokáig élt benne a remény, hogy talán ő is részesülhet belőle kezdte elhinni, hogy nem csak TDK-t nyert és igazi fiatal zseniket tekintik fontosnak az egyetemen, hanem azokat is, akik szorgalmasak és a szívüket-lelküket kiteszik a közösségért és szaktársaikért. Nem utolsó sorban, az elnyerhető támogatás sem lett volna utolsó szempont, hiszen így nem kellett volna továbbra is oly sok munkát vállalnia az egyetem mellett, hogy mindenre jusson pénze.
Hősünk nyugodtan kivárta az eredményhirdetés idejét, melyen jött az első – ugye lelke mélyén már várt – hidegzuhany: nem javasolják a köztársasági ösztöndíjra, és ami idegesítő, egyetlen ponton múlott az üdvösség.
No, sebaj, meg kell próbálni érdeklődni, lehet-e fellebbezéssel élni. Írt is egy levelet Képviselő Kázmérnak, aki azt válaszolta, küldjön egy e-mailt annak csatolásával, hogy milyen területen szeretné megtámadni a határozatot. Abban a pillanatban továbbította is az igényt, miszerint két, egyetemi tevékenységét sem vették figyelembe a pontok meghatározásánál. K. Kázmér megkapta a levelet és jelezte, hogy hamarosan összeül a fellebbviteli bizottság és megtárgyalják az esetet. Eltelt két hét, semmi értesítés, mire érdeklődésére Kázmér azt válaszolta, hogy sajnos az embereket nagyon lefoglalták a kari gólyatáborok, de pár nap múlva az első teendők között fog szerepelni az ügye, mindez történt augusztus 19-én.
Azóta Hallgató Huba levelek tucatjait küldte Képviselő Kázmérnak, de semmilyen választ nem kapott.A regisztrációs héten személyesen kereste Kázmért a Támpont Irodában, ahol nem sikerült megtalálnia, éppen nem tartózkodott bent. Ezt még megkísérelte néhányszor, amikor is értésére adták, hogy Kázmér nagyon ritkán van csak bent, próbálja meg az EHK Irodában. Hősünk megtette, ahol azzal fogadták, hogy hetente talán egyszer van bent, írjon neki e-mailt. Amit már nem kevésszer megtett előtte. Ezután azt tanácsolják, hogy próbáljon az EHK elnökével, Elnök Ernővel beszélni. Őt sem sikerült bent érnie, így maradt számára a legutolsó tanács kivitelezése: újabb e-mail, ezúttal Ernőnek. Néhány próbálkozás után szintén nem kapott választ, amikor is újra személyesen próbálkozott, de ezúttal nem bízta a véletlenre: lezárt borítékban hivatalos levelet adott át az ott dolgozó munkatársnak, melyben leírta panaszát, ha már máshogy nem sikerül felelős személlyel érintkezésbe lépnie, talán majd így.
Azóta szintén semmi válasz és közben felkerült a Támpont Iroda honlapjára a végleges rangsor, mely után a folyósítás veszi kezdetét. Hősünk szerepel ugyan a listán, de csak a várólistán, azon is előkelő, vezető helyen, de ugye ez nem sokat jelent.Kínálkozott egy nagy lehetőség, amit hősünk megragadott, majd kis híján sikerült is elérnie az ösztöndíjat. Azonban, amikor szüksége lett volna a hivatal személyes segítségére, egy ideig hitegették, majd teljesen zárt fülekre és ajtókra talált és hosszú várakozás után, természetesen oda lett a lehetőség.
Mi maradt? Az átlagos egyetemista érzése, a hajnali kelések, a hosszú délutáni munkák, a napfelkeltéig tanulások. Hallgató Hubának és szerintem, sok más egyetemista társának nem jött volna rosszul az a 10 hónapon át utalt havi 34 ezer forint, valamint az oklevél, amit olyan sok, az egyetemi közösségért végzett nonprofit munkája után kapott volna.
Szeretném megjegyezni, hogy én személy szerint, hasznosnak találom a fent leírt irodák létét, hiszen oly sok esetben segíthetnek nekünk, diákoknak, megtalálni a helyes utat az egyetemi élet útvesztőiben. Ezért nem ítélek el senkit, de mindenképpen megfontolandó a háborús szólás, miszerint „sebesültetek nem hagyunk hátra”. Ennek alapján, aki hanyag, nemtörődöm és csak a hatalom érzete miatt foglal el egy pozíciót, olyanok elől foglalja a helyet, akik tényleg segíteni szeretnének. Mert így az egyetemi életért oly sokat tevő érezheti úgy, hogy semmibe veszik őket, amint tényleg igénybe szeretnék venni az iroda szolgáltatásait.
Támaszpont Iroda: minden Teérted van, de semmi jogod nincs a minden közül bármit is akarni!
Na, ennek a fele sem tréfa: két egymást követő félévben legalább 4-es tanulmányi átlag, minimum 27 kredit megszerzése mellett… és ez még mindig csak az alap, ezért még nem jár pont. Mit ad Isten, hősünk az előző két félévben valami számára is hihetetlen teljesítményt produkált: az első éves bukdácsolások után szerzett 35, majd 30 kreditet, mindezt 4,7, illetve 4-es átlaggal. Tehát a beugrót teljesítette, ami még édeskevés, hiszen más tevékenységet is kell végezni, nem is keveset, hogy elnyerhető legyen a pályázat. Viszont ez sem tűnt elérhetetlennek, hiszen vezetője volt az egyik kari körnek, dolgozott egyetemi körben, fontos pozíciót töltött be egy másik egyetemi körben és egy szakmai témában tevékenykedő szervezetnek is fontos láncszeme volt.
Ennek alapján beszerezte a szükséges igazolásokat, némelyiket szkennelve, némelyiket a portán felvéve és leadta a pályázatot, majd sokáig élt benne a remény, hogy talán ő is részesülhet belőle kezdte elhinni, hogy nem csak TDK-t nyert és igazi fiatal zseniket tekintik fontosnak az egyetemen, hanem azokat is, akik szorgalmasak és a szívüket-lelküket kiteszik a közösségért és szaktársaikért. Nem utolsó sorban, az elnyerhető támogatás sem lett volna utolsó szempont, hiszen így nem kellett volna továbbra is oly sok munkát vállalnia az egyetem mellett, hogy mindenre jusson pénze.
Hősünk nyugodtan kivárta az eredményhirdetés idejét, melyen jött az első – ugye lelke mélyén már várt – hidegzuhany: nem javasolják a köztársasági ösztöndíjra, és ami idegesítő, egyetlen ponton múlott az üdvösség.
No, sebaj, meg kell próbálni érdeklődni, lehet-e fellebbezéssel élni. Írt is egy levelet Képviselő Kázmérnak, aki azt válaszolta, küldjön egy e-mailt annak csatolásával, hogy milyen területen szeretné megtámadni a határozatot. Abban a pillanatban továbbította is az igényt, miszerint két, egyetemi tevékenységét sem vették figyelembe a pontok meghatározásánál. K. Kázmér megkapta a levelet és jelezte, hogy hamarosan összeül a fellebbviteli bizottság és megtárgyalják az esetet. Eltelt két hét, semmi értesítés, mire érdeklődésére Kázmér azt válaszolta, hogy sajnos az embereket nagyon lefoglalták a kari gólyatáborok, de pár nap múlva az első teendők között fog szerepelni az ügye, mindez történt augusztus 19-én.
Azóta Hallgató Huba levelek tucatjait küldte Képviselő Kázmérnak, de semmilyen választ nem kapott.A regisztrációs héten személyesen kereste Kázmért a Támpont Irodában, ahol nem sikerült megtalálnia, éppen nem tartózkodott bent. Ezt még megkísérelte néhányszor, amikor is értésére adták, hogy Kázmér nagyon ritkán van csak bent, próbálja meg az EHK Irodában. Hősünk megtette, ahol azzal fogadták, hogy hetente talán egyszer van bent, írjon neki e-mailt. Amit már nem kevésszer megtett előtte. Ezután azt tanácsolják, hogy próbáljon az EHK elnökével, Elnök Ernővel beszélni. Őt sem sikerült bent érnie, így maradt számára a legutolsó tanács kivitelezése: újabb e-mail, ezúttal Ernőnek. Néhány próbálkozás után szintén nem kapott választ, amikor is újra személyesen próbálkozott, de ezúttal nem bízta a véletlenre: lezárt borítékban hivatalos levelet adott át az ott dolgozó munkatársnak, melyben leírta panaszát, ha már máshogy nem sikerül felelős személlyel érintkezésbe lépnie, talán majd így.
Azóta szintén semmi válasz és közben felkerült a Támpont Iroda honlapjára a végleges rangsor, mely után a folyósítás veszi kezdetét. Hősünk szerepel ugyan a listán, de csak a várólistán, azon is előkelő, vezető helyen, de ugye ez nem sokat jelent.Kínálkozott egy nagy lehetőség, amit hősünk megragadott, majd kis híján sikerült is elérnie az ösztöndíjat. Azonban, amikor szüksége lett volna a hivatal személyes segítségére, egy ideig hitegették, majd teljesen zárt fülekre és ajtókra talált és hosszú várakozás után, természetesen oda lett a lehetőség.
Mi maradt? Az átlagos egyetemista érzése, a hajnali kelések, a hosszú délutáni munkák, a napfelkeltéig tanulások. Hallgató Hubának és szerintem, sok más egyetemista társának nem jött volna rosszul az a 10 hónapon át utalt havi 34 ezer forint, valamint az oklevél, amit olyan sok, az egyetemi közösségért végzett nonprofit munkája után kapott volna.
Szeretném megjegyezni, hogy én személy szerint, hasznosnak találom a fent leírt irodák létét, hiszen oly sok esetben segíthetnek nekünk, diákoknak, megtalálni a helyes utat az egyetemi élet útvesztőiben. Ezért nem ítélek el senkit, de mindenképpen megfontolandó a háborús szólás, miszerint „sebesültetek nem hagyunk hátra”. Ennek alapján, aki hanyag, nemtörődöm és csak a hatalom érzete miatt foglal el egy pozíciót, olyanok elől foglalja a helyet, akik tényleg segíteni szeretnének. Mert így az egyetemi életért oly sokat tevő érezheti úgy, hogy semmibe veszik őket, amint tényleg igénybe szeretnék venni az iroda szolgáltatásait.
Támaszpont Iroda: minden Teérted van, de semmi jogod nincs a minden közül bármit is akarni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése