M(indig)Á(llunk)V(árunk)

Híres-míves kis országunkban van egy társaság, ami (elvileg) arra hivatott, hogy minket - az ország különböző pontjaiba utazókat - eljuttasson egy bizonyos menetrend szerint A pontból B pontba.
Na már most. Itt a hangsúly. A menetrend. Ha csak úgy ki kellene menni a Keleti-pu.-ra, és várni céltalanul a vonatot, akkor kimennék és várnám céltalanul, amíg nem jön. Azonban nekik (elvileg - túl sok az elv, kevés a gyakorlat...) van két szép nagy táblájuk, ahová kiírják, hogy mikor jön A pontból és mikor megy B pontba a vonat. És mi kimegyünk, megnézzük, és megörülünk, hogy "Juhj de jó, 6-kor megy haza vonat!" Aztán jön a hidegzuhany. "Tájékoztatjuk az utasokat és a vonatra várakozókat, hogy a menetrend szerint 18 óra 3 perckor B pontba induló gyors vonat műszaki okok miatt előreláthatólag 20 perc késéssel indul..." bla-bla-bla. Aztán az a 20 perc 40... 60... 80... 100... 120... 120 perc késés. Értitek ezt? Haza kéne érni fél 10-re, és fél 12 után esem le a vonatról holt fáradtan. És még csak annyit sem mondanak, hogy bakkfitty. Mert minek? A kedves utas mindig türelmes és megértő...
Szerintük. Szerintem meg egyszer kiborul a bili. És lesz nagy hepaj. Vagyis nagyon remélem. Mert ráférne már egy dózerolás és újjáépítés erre az egész kócerájra...