2010. szeptember 5., vasárnap

7-es busz - én így szeretlek!

Vége a nyárnak, s nekem akarva-akaratlanul újra igénybe kell vennem a BKV szolgáltatásait, ha el akarok jutni valahova. Tavaly gyakran előfordult, hogy szidtam "imádott" közlekedési vállalatunkat, hiszen több volt a negatív tapasztalatom, mint a pozitív. Folyamatosan bosszúságot okoztak nekem (s gondolom másoknak is): olykor járatkimaradások, agresszívan vezető sofőrök, zsörtölődő utazóközönség - ez csak pár volt azok közül, amiket előző tanévben tapasztaltam.

Most azonban, mintha kicserélték volna az egész társaságot (persze a buszokat nem...), már-már kedvtelve ülök fel egy-egy járatra. Az 1 hét alatt, mióta fent vagyok Budapesten, csak pozitív dolgokat látok a 7-es busz vonalán, s ez gyakran megmosolyogtat és jobb kedvre derít. Amellett, hogy nincsenek 10-12 perces várakozási idők, ahogyan az régebben többször előfordult, a sofőrök nagyon türelmesek, megvárják az idősebb, lassabban mozgó utasokat vagy azokat, akik futnak, hogy elérjék azt a járatot. Nekem a legszembetűnőbb az volt, hogy a Rákóczi úton végre nem úgy mennek végig a buszosok, hogy padlótól plafonig repülnek az emberek a kátyúk miatt, hanem lassabban, de biztonságosabban szállítják az utazóközönséget.

Nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de azt hiszem, szeretek BKV-zni - legalábbis a 7-es buszon. Remélem, nem csak nekem szereztek pár jó pillanatot!

Nincsenek megjegyzések: