Hosszú szünet után folytatódik cikksorozatom második fele. Hogy miről is van szó? Gyerekkorunk meséin elmélkedem, melyek arra inspiráltak minket, hogy eme csodálatos karra jelentkeztünk. Aki a nyári szünet miatt lemaradt volna az elejéről, pótolja az első és a második cikket. Kedves olvasóim, a mai nap a vasúti járművekkel fogunk foglalkozni.
80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal
Félúton a Repülőgépek és Hajók tanszékről a Vasúti járművek tanszék felé haladva hadd emlékezzek gyerekkorom egyik kedvenc meséjére, melyben vonat és hajó egyaránt fontos szerepet tölt be. Joule Verne híres regénye alapján készült rajzfilm fő témája az utazás. Az 1800-as évek második felében járunk, így a kor járműveivel ismerkedünk. Gőzmozdonyok, gőz és vitorlás hajók, valamint lovaskocsik. Egy rész erejéig léghajóval is utaznak barátaink. A rajzfilmhez hűen mindig akad valami nehézség, melyet főhőseink jó sok pénzből, de mindig megoldanak.
Ha 4 évesként ismertem volna ezt a mesét, biztos, hogy most vasutas lennék. Ami leginkább tetszik benne, az az igényes kidolgozás. A modellvasút világnak a többi meséhez képest részletesebb a képi kidolgozása, és így sokkal hihetőbb. Leszámítva persze a beszélő, önálló személyiséggel rendelkező, forgó szemű, gyermeklelkű mozdonyokat. Persze tudom, hogy a gépeknek van lelke, de nem cukkolják egész nap a másikat bosszantó tréfákkal. A teherkocsik meg mind rossz kisgyerekek, akiknek egyetlen céljuk a mozdonyok bosszantása. Ami még felnőtt fejjel feltűnt, az a kövér igazgató. A kövér, kopasz igazgató, aki szívén viseli a mozdonyok sorsát, és mindig ott van, amint történik valami. Ilyenkor általában összeszidja és megbünteti a mozdonyokat, de néha napján azért megdicséri, hogy hasznos mozdonyok. Egyáltalán nem profitorientált, hiszen a régi gőzösöket már rég lecserélhette volna korszerű dízelmozdonyokra. De sebaj, ettől szép a mese. A vonatos mesék szinte mindig a gőzösökről szólnak. Thomas és barátaival rengeteg dolog történik. Szállítják az utasokat, a mellék és a fővonalon. Jöhet hó, vihar, műszaki hiba, baleset, vagy csintalan teherkocsik, ő mindig megoldják, és mindenki boldog.
Előre bocsánatot kérek mindenkitől, de Thomas után nehéz jót írni, elvégre az annyira „valóságos” a mese, (leszámítva, hogy a mozdonyoknak önálló személyiségük van, és a kövér igazgató mindig jót akar nekik, amikor rég beolvaszthatná őket, korszerűsítés címszóval), hogy majdnem minden jelenet zavaróan hat. Már maga a képi világ is. Úgy érzem, mintha egy gyenge kínai megfelelője lenne a Verdák világának. Tudom, nem 10 évesként értékelem, de Thomast is most ismertem meg részletesebben, és most tetszik. (Igen, 21 évesen, hajnalban lefekvés előtt a telefonomon Thomas a gőzmozdonyt néztem.)
A rajzfilmről: Chuggington egy város (mozdonytanoda), ahol a kis mozdonyok naponta sok új és vidám dolgot tanulhatnak. Eddig ok. A realitástartalma a vidáman ugrándozó közel 100 tonnás dízelmozdonyoknak, meg az emeletes fordítókorongnak hála kb 0. Emiatt nagyon idétlennek hat. Tudom, a Verdák sem valóságos. De miért kell 3 mozdony 3 kocsi elszállításához ugyan onnan ugyan arra a célra? Ja, mert tanulnak. Hát, csak azt tanulhatjuk meg, hogy ne legyünk beképzeltek, és figyeljünk a felnőttekre. Nem zavartak az egybeöntött sínek, és hogy mindenhol vágányok, váltók, hurkok, és visszabeszélő jelzőlámpák vannak. Még az erdő közepén is, ahol semmi nem igényel ekkora kapacitást. Persze nem lenne ott egy jelenet sem, ha nem lenne vágány. Azért pozitívumok is vannak a mesében. Mint mindig, itt is fontos dolgokról láthatunk vicces történeteket, mint a barátságról, meg az összes ilyenről, amit bele szoktak rakni.
Magyar népmesék - A Méhek a vonaton
Egy klasszikus mese a vonatról, és a hibás vasúti menetrendszervezésről. Nem hiszem, hogy magyarázatra szorulna.
A kis vakondnak már volt autója, de most nagyobb üzemben szervezkedik, és metrót épít a barátainak és magának, hogy kijussanak a tengerpartra. Nehezen indul, de a kis vakond (továbbiakban MUNKAADÓ) szerződést köt a robottal (továbbiakban MUNKAVÁLLALÓ) aki alvállalkozó bevonása nélkül időre elkészíti a metró alagútját. A munkavállaló határidőre elkészül az alagúttal, a munkaadó meg is dicséri, de nem fizeti ki. Ezután vígan használják, és mindenki boldog lehet.
Valamint az angolul tudoknak egy régi Cucu malac epizód:
Utolsó alkalommal kitekintünk a világűrbe. Űrhajót nem használunk nap, mint nap, mégis elengedhetetlen része a mesevilágnak. Előre a J 6. emeletre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése