2010. december 28., kedd

HÓrukk, verslábra fel!



Már egy hete csak a hóra
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó lapáttal kezemben,
mentem takarítani, mentem serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyjuk a sok havat másra.
Hordja el innen, aki bírja.

Inkább mentem és lapátoltam némán,
nem szitkozódtam, nem is szóltam ám
s a hópihék fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriási a hó -
szürke fellgek az égen,
jajj, lesz itt még hó bőven.


/József Attila: Mama (átirat)/


Hirdetés:

"Nagy mennyiségű hó, hely hiányában sürgősen eladó.
Utánpótlás biztosított. Jelige: szeretem a havat."

Nincsenek megjegyzések: