Megvolt a második és harmadik felvonás is. Nem találok szavakat. Ez annyira... annyira jó volt! Minden a helyén volt, mindenben nagyon odatettük magunkat, és ez így óriási volt!
2. nap. Vetélkedő. Egyetemi Tízpróba. Főzőverseny. Először kevesen voltunk. Csak lézengtünk. Aztán hirtelen megjöttek a kari pólók, és mindannyian a saját színeinkben pompáztunk. A Bográcskör elkezdte a pörköltöt főzni, mi pedig a feladatokat. Igazából minden előfordult. Kellett gondolkodni, kellett futkosni, kellett inni, és esetleg egyszerre a hármat. Közben műsorokkal szórakoztattak minket - már amelyik szórakoztató volt...
Aztán eljött az este, mindenki fogta a kis sörét, és ki így, ki úgy, de jól érezte magát. Újra Dumaszínház, most Mogács Dániellel, de már az ő műsora alatt kialakult bennünk a kép, hogy aki stand up-ozik, az biztosan nem normális. Fluor Tomi is felállt a színpadra, mint egy kicsi legó, bár rájöttünk, jobb az, mikor csak 1-2 számát halljuk egyszerre. :) Őt követte a Brooklyn Bounce, ami nem tudom, milyen volt, csak azt lehetett látni, hogy óriási tömeg tombolt a nagyszínpad előtt, mindenki eszét vesztve ugrált, táncolt. Közben az Animal Cannibals szórakoztatta a nagyérdeműt, az biztos, hogy ők még mindig hatalmas hangulatot tudnak csinálni. Később eljött a kattogós zene ideje, de úgy tűnt, már mindenkinek mindegy, csak táncolhassunk és engedhessük el magunkat. Irtó nagy buli kerekedett, és hihetetlen, hogy micsoda embertömeget mozgatott meg az a nap is.
3. nap. Záró nap és egyben sportnap. Nagyon úgy tűnt, hogy már elfáradtak, vagy inkább megfáradtak az emberek. Kevesebben is voltak, érezni lehetett, hogy már nem vagyunk igazán formában. De azért még így is sikerült felrázni bennünket, amit elsősorban szerintem Kiss Ádámnak köszönhettünk, hiszen szünet nélkül ontotta magából a poénokat, mi meg nem győztük fogni a fejünket, hogy ilyen ember nincs még egy a világon... Közben a Retro School Band csinált valami őrületes bulit, nagyon tudnak pörögni, arra mérget vehettek. Talán mindannyiunk legnagyobb örömére belekezdett a Kozmix is, amire mindenki (mondom: mindenki!) úgy rázta magát, mintha az élete múlna rajta. Nagyon meghozták a kedvet a bulizáshoz, szóval nem is fért kétség hozzá, hogy a 30Y-nak nem lesz nehéz dolga hangulatteremtés terén. Így is lett! Őket is rengeteg egyetemista és éppen odakavarodott külsős hallgatta, és azt hiszem, panasz nem volt rájuk. Sőt!
Azt mondom, aki akarta, jól érezte magát. Talán még az is, aki nem akarta... :) Kellett ez a 3 nap ahhoz, hogy feltöltődjünk és újult erővel indulhassunk neki ténylegesen a tanulásnak, bár az sem probléma, hogy itt van pár nap pihenésre, mert egyből biztosan senki sem tért magához!
Jövőre is lesz. Jövőre is ott leszünk. Talán még többen is, mint idén. De egy biztos: szükség van az Egyetemi Napokra. Mert annyira jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése