Elkezdődött. A program, amit a Kari Napok után talán a legjobban várunk minden éven. Ahol minden bulihuligán ott van, ahol még a nagy hajtás előtt kiadhatjuk magunkból a már előre felgyülemlett stresszt. Igen, ez az Egyetemi Napok.
Az első nap valami őrületes volt. Már a programban szereplő nevek is magukért beszéltek, de azért természetesen le kellett tesztelnünk, hogy jogos-e a nagy hírverés. Jogos volt :) Aki ott volt, tudja, aki nem, annak őszinte részvétem. Ilyen hatalmas bulik ritkán vannak az ember életében, jó kihasználni a lehetőséget, mert ezek jelentik az igazi emlékeket. Választék van bőven, úgyhogy nem hiszem, hogy valaki ne találná meg a saját ínyére valót.
Szóval. Első nap. Mondjam? Dumaszínház. Aranyosi Péter. Ó, igen, tipikusan az az eset, mikor sírsz, csak nem bánatodban... "Melyik a kedvenc söröd? - A rekeszes." Hát kell ennél több? Nem hiszem.
Paddy and the rats. Hatalmas hangulat. Tomboló tömeg. Fesztiválérzés. Óriási, amikor a legkülönbözőbb emberek üvöltik együtt, hogy what shall we do with a drunken sailor, aztán felhangzik az ééééóóóó, ami ugye nekünk, közlekeseknek különösképpen szívet melengető érzés.
Tankcsapda. Lukács Laci még mindig a régi. Kifáradhatatlan. Még az is szívesen hallgatta a zenéjüket, aki esetleg nem kedveli azt a műfajt. Több száz ember egyként énekelte a jól ismert slágereket, s mindenkinek olvasni lehetett az arcáról, hogy igen, ez pontosan az a koncert, amit elvárunk a Tankcsapdától.
Gyurex. Be kell Őt mutatnom, vagy tudja mindenki, hogy milyen partyt csinál? Gondolom tudja mindenki. Meg nyilván azt is, hogy az első sorban tomboltunk a zenéire. Ahogyan szoktunk, ahogyan kell...
Na elhiszitek nekem, hogy milyen fenomenális buli volt? És elhiszitek, hogy ez végig kitart a rendezvény alatt? Remélem igen. Ha másért nem is, legalább azért gyertek ki, hogy belenyúlhassatok a szivárványos zsiráf hátsójába, vagy hogy összematricázzanak Titeket mindenféle klassz felirattal. Megéri. Én ott leszek. Mi ott leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése