Szeptember 3-án került sor a japán autók találkozójára a kiskunlacházai reptéren. A nap végére minden szabad testfelületem leégett, enyhe halláskárosodást szenvedtem a csikorgó gumik, az üvöltő zene, és a fárasztó poénokat szövegelő kommentártól, valamint az életem is rövidült pár nappal a tüdőmben felhalmozódott mikroszkopikus gumidaraboktól. De megérte.
Megvan a véleményem a driftről és egyéb hasonló sportokról. Mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. Nincs kifogásom ellene. De mi értelme, hogy tengernyi benzint és pár száz kiló gumit elhasználunk röpke 6-7 óra alatt? Semmi. De nem is baj.Amint az ember kimegy egy ilyen helyre, rögtön elfelejti a lényegtelen kérdéseket. (A férfiak nem értik, mi a jó abban, ha a nők csoportosan mennek mosdóba. Szerintem ez is hasonló lehet.) Semmi logikus magyarázat, így van, kész, ez így jó. Szombat délelőtt lementem bátyámmal. Még úton voltunk az 51-es úton, amikor már a fesztivál elkezdődött a számunkra. Két, nem teljesen gyári Honda Civic suhant előttünk, és mi csöndesen követtük őket. Igazunk is lett, ők is jó helyre jöttek. 11 óra tájban megérkeztünk, és beálltunk a parkolóba. Ekkorra már nagy tömeg volt a helyszínen. Nem láttam sehol kiírva, de a japán és a nem japán autók külön helyen parkoltak. Elvégre (2-3 vendégtől eltekintve) csak japán autókról szólt ez a nap. Volt még wasabi, sushi, meg pár ázsiai csaj is, de róluk máshol olvashattok.
A nem használt kifutópályán volt kialakítva az időmérő verseny pályája.
Látszik, hogy az ember annyira környezettudatos, hogy a használt abroncsok újra felhasználására kitalálta az autóversenyzést, és korlátot épített a gumikból. De mikor ez már nem volt elég, kitalált egy olyan műfajt, mely saját magának gyártja a használt autógumik, igen rövid idő alatt, igen jó minőségben. Ez a pedig a drift. Magyar sofőrök japán autókban: Suzuki, Honda, Subaru, Nissan, Mitsubishi, Lexus és Toyota volt a választék.
Mazdából csak néhány volt, Datsunt és Daihatsut nem láttam. A vendég Seat kasznija alatt Suzuki technika dolgozott, a driftbemutatót tartó BMW kapsznijában pedig egy Toyota motor dobogott. Közel 20 autó mérte össze tudását (több kategóriában) időben és térben, a nézők szórakoztatására. Szem nem maradt szárazon a füst hatására. Két időmérő között ment a kerékcsere, s előjöttek a szép emlékek az autóemelők láttán...
Volt egy elkerített terület az igazán rosszak számára, ez pedig a dühöngő. Itt mindenki kiélhette agresszív és egyéb hajlamait, és ész nélkül csapathatta a kisautóját. Itt tartották a BMW meg Toyota autókkal a bemutatót. Enyhe füstmérgezést kaptam az első sorban. Akinek ez nem volt elég, jó pénzért mehetett sárkányrepülővel egy kört. Később egy helikopter is becsatlakozott, mely légi bemutató keretében a fejünkre szórta a maradék, el nem osztogatott szórólapot.
Fél 5 környékén már kezdett kihalni a terep, sokan hazamentek, elfáradtak. Nem csoda, egész nap a tűző napon álltunk. Bennünk is felmerült a gondolat, hogy lassan indulni kéne, mikor hallottuk, hogy a szervezők megnyitották a pályát. A halandó ember a hétköznapi kocsijával is bejárhatta az utat, amin pár órája még több száz lőerős gépek hasítottak. Ilyen ritkán adódik az életben, bátyám is kihasználta. Toyota Corolla E11 Sedan, a maga 97 lőerős fapados autójával ment a pályára. A kilincs nem ment elől, de közel járt hozzá. Az utcai gumik nem örültek az oldalirányú terhelésnek, de hűségesen kitartottak, akár csak a fékbetétek.
Sok szép autót láttunk: Toyota Yaris TS, AE86 Hachiroku, egy Lotus 7 arra tévedt, Opel Kadett is meglátogatott minket. Azért egy kisgyerek láttán összeszorult s szívem. Szegénynek hogy magyarázza meg az apukája, hogy kiskorában csak egy két üléses autóra tellett nekik? Ja, hogy az egy Honda NSX volt? Nem alaptalanul kapta a japán Ferrari elnevezést.
A végére sikerült még egy professzionális autószerelés is, lötyögő aksit szorítottunk helyére műanyag kupak segítségével. Fél 6 körül eljöttünk. Sok élménnyel, sok képpel, és a tudattal, hogy ennek semmi értelme nincs. Nem is baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése