Ez lenne a környezettudatosság?

Környezettudatosság. Ezzel a szóval először egy érettségi feladatsorban találkoztam úgy 18 évesen. Azóta már szinte minden nap hallani, hogy így a környezet, meg legyél tudatos, védd a fákat.

Mintha a Bolygó Kapitánya című mesén felnőtt generáció vezetői pozícióba került volna, és mindenki Planétás akarna lenni. (Aki nem ismerné a rajzfilmet: http://www.youtube.com/watch?v=vF6lyY6f5ns)
Fenntartható fejlődés, környezettudatosság, szelektív hulladékgyűjtés. Olyan jól hangzik, de nézzük mi a valóság. Papírral például könnyen lehet spórolni. Az elektrotechnika jegyzőkönyvek hátoldala kiváló minőségű firkapapír. Egy teljes matek tételkidolgozás lehet fél évnyi elektró jegyzőkönyvből. Pénzt spórolunk, és védjük a földet. Mindenki jól jár, feltéve, ha átengednek. Ha meg nincs szükségünk a papírra, csak annyi a dolgunk, hogy elmegyünk a legközelebbi szelektív gyűjtő szigetre, és kidobjuk, hogy egy fél év múlva a mosdóban újra találkozzunk vele. Csak itt sajnos közbeszól a valóság. Ez fogadott legutóbb, amikor kivittem a papírkupacot (ha a képre kattintasz, nagyobban méretben megjelenik):
(Megjegyzés: A kép készülése óta a nagyobb zsák szemeteket elvitték, meg a kukát is felállították)
Katt a képre, itt csak nagyítva látszik a lényeg:

Szemét. Egy hely, ami arra teremtetett, hogy védje a környezetet, és tisztán tartsa, az emberi hanyagságnak hála miniatűr szemétteleppé vált.
Hogy miért? Kezdjük a kukaborogatással. Felborított üveges konténer szilánkjai közt keresgélő szerencsétlen, aki reménytelenül keres egy visszaváltható üveget. Persze nem takarít össze maga után, és csak reménykedhetünk, hogy egy kisgyerek nem fog arrafelé sétálni önfeledten dalolva a „gólya-gólya gilice, mitől véres a lábad” kezdetű dalt. Senki nem szeretné folytatni: „üveg szilánk megvágta” és az ismert dal folytatódik a sebészeten. Kevésbé veszélyes, bár ugyanúgy sajnálatos az alumínium kukák ”kifosztása”. Amióta visszaveszik az üzletekben, láttam már kukában turkáló nagyit is a Blaha Lujza téren. Szomorú.
Autógumikkal gyakran találkozik az ember, néha az erdőben is eltéved 1-2 darab. Nem értem, aki kihozta, miért nem tudja elvinni egy veszélyes anyag gyűjtőhelyre, és leadni.
Szétszóródott törmelék, hulladék, ez lenne a szelektív szemetelés?
De nézzük meg a másik oldaláról is. Milyen gyakran ürítik a konténereket? Ha tele van, akkor biztos van, aki ledobja a kuka mellé, elvégre, nincs kedve tovább cipelni, ő már idáig kihozta. Vannak, akik továbbviszik,. Saját tapasztalat alapján a nagyobb mennyiség és kocsival lévők, legalábbis nálunk így megy. A következőhöz is elmentem, ott is hasonló a látvány. Nem sokat kéne tenni, csak egy kicsit jobban odafigyelni. Nem lehet minden nap önkéntes nap, nem lehet mindenkit rávenni, hogy fél napig szedje a szemetet. Azzal sajnos nem oldódna meg a probléma. Egy kicsit több odafigyelésre lenne szüksége azoknak, akik miatt így néz ki a város.
Naponta felteszem a kérdést: Tényleg ez lenne a környezettudatosság?

Írta: Mácsai Domonkos

Már nincs sok hátra...

Elkezdődött a 2010/11-es év 2. vizsgaidőszaka, ami azt jelenti, hogy már csak egy hónap van vissza a régen várt nyári szünetig. Kitartás emberek, ez már tényleg csak a hab a tortán, ha eddig sikeresen túléltetek mindent, nem ez lesz a legnehezebb :)

Ha tanultok, gondoljatok arra, hogy mennyire jó lesz az épp aktuális tantárgytól megszabadulni, hogy mennyire szuper érzés lesz ezután süttetni magatokat a napon vagy munkával, és nem tanulással tölteni a mindennapokat.

Csak annyit mondhatok, hogy Ti vagytok a legjobbak ezen az egyetemen, szóval mutassátok meg, és adjatok bele anyait-apait ebbe az egy hónapba!

Petíció a K mögötti füves területért

Már az első egyetemista napjaimban észrevetettem, hogy a K épület mögött van egy füves terület, ahol a napsütésben üldögélve tudnak pihenni, beszélgetni, eszegetni és iszogatni a diákok. Hamar én is közéjük kerültem, s igazán kellemes volt, egy-egy szünetben kimenni a friss levegőre s odacsücsülni a többiek közé.
Azonban egyszer csak történt valami: a területet lezárták. Fűmagot vetettek el, s hamarosan szép, új zöld fű nőtt a területen. Akár újra üldögélhettek volna ott a diákok, de a terület azóta is le van zárva, s ki tudja, hogy megnyitják-e újra valaha.
Ha Te is szeretnél még a fűben üldögélni a K épület mögött, akkor egy, a BME rektortorának írt petíciót írhatsz alá az alábbi linken: http://www.peticiok.com/k_mogotti_fuves_terulet

Hideg-ideg

Már lassan kimegyünk a télből, de számomra akkor is óriási kérdőjel, hogy miért olyan hidegek manapság az előadók. Tavaly még nem volt ezzel baj, talán az E épületbeli nagy előadók voltak az egyetlenek, amik mindig hűvös hőfokon üzemeltek. Kérdem én: most miért kell a többinek is?

A minap talán egy fotót megért volna, ahogyan Irányítástechnika előadáson az emberek 90%-a kabátban ült az St. épület nagy előadójában - s még akadt olyan is, aki kesztyűt húzott, mert nehezebben viseli a hideget. Kérdem én: miért pont annak a teremnek kell hidegnek lenni, ahol a legtöbb előadásunk van? Miért hajtja mindenki azt, hogy előadásra márpedig járni kell, hogyha lehetetlen elviselni az ott uralkodó körülményeket?! Már azzal is viccelődtünk, hogy nyissuk ki az ablakot, mert talán bejön egy kis meleg...

Kérdem én: MIÉRT??? Lehet, hogy csak én vagyok ilyen érzékeny a hőmérsékletre, de szerintem az azért sokat elárul, hogy nem telik el úgy előadás, hogy a tanárok meg ne jegyeznék, mennyire "kellemes" a hőfok odabent. Muszáj ennek így lennie?

7-es busz - én így szeretlek!

Vége a nyárnak, s nekem akarva-akaratlanul újra igénybe kell vennem a BKV szolgáltatásait, ha el akarok jutni valahova. Tavaly gyakran előfordult, hogy szidtam "imádott" közlekedési vállalatunkat, hiszen több volt a negatív tapasztalatom, mint a pozitív. Folyamatosan bosszúságot okoztak nekem (s gondolom másoknak is): olykor járatkimaradások, agresszívan vezető sofőrök, zsörtölődő utazóközönség - ez csak pár volt azok közül, amiket előző tanévben tapasztaltam.

Most azonban, mintha kicserélték volna az egész társaságot (persze a buszokat nem...), már-már kedvtelve ülök fel egy-egy járatra. Az 1 hét alatt, mióta fent vagyok Budapesten, csak pozitív dolgokat látok a 7-es busz vonalán, s ez gyakran megmosolyogtat és jobb kedvre derít. Amellett, hogy nincsenek 10-12 perces várakozási idők, ahogyan az régebben többször előfordult, a sofőrök nagyon türelmesek, megvárják az idősebb, lassabban mozgó utasokat vagy azokat, akik futnak, hogy elérjék azt a járatot. Nekem a legszembetűnőbb az volt, hogy a Rákóczi úton végre nem úgy mennek végig a buszosok, hogy padlótól plafonig repülnek az emberek a kátyúk miatt, hanem lassabban, de biztonságosabban szállítják az utazóközönséget.

Nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de azt hiszem, szeretek BKV-zni - legalábbis a 7-es buszon. Remélem, nem csak nekem szereztek pár jó pillanatot!

Miért Állunk Vazze?

Mindig azt az elvet vallottam, hogy megyén belüli (kis távolságú) közlekedésre való a helyközi autóbusz, ha pedig valamerre messzebbre szeretnék utazni, akkor a vasút az első. Tudom, Magyarországon ezt nem mindig könnyű megvalósítani, de szerencsére jó néhány alkalommal sikerült. Mellesleg szívesebben zötykölődöm a vonaton, ahol nagyobb a hely, nem kell várni a pihenőhelyre bizonyos szükségletekkel, és aludni is jobban tudok.

Szerintem javarészt minden jól működik, HA... nincs baj. Mert tegnap már nem először mutatkozott meg számomra, hogy amikor valami szokatlan esemény következik be a vasútvonalon, akkor mennyire eluralkodik a fejetlenség.

Nyilván mindenki hallott róla, hogy sok helyen a sínek nem járhatók az árvíz miatt. Mivel Pécsről a budapesti IC-vel Dombóvár felé megyek, direkt megnéztem a MÁV honlapján, hogy nem korlátozott-e az a szakasz, amin mi fogunk haladni, mert mikor jöttem hazafelé láttam, hogy még nem csökkentek a belvizek, pedig akkor éppen nem is esett. Nem volt kiírva semmi, bár talán az én hibám, hogy nem hívtam fel a 06-40-valamennyit.



Dombóvárra szerencsésen megérkeztünk, talán 10 perc késéssel. Ott a felszállás után bemondták, hogy az időjárás miatt határozatlan ideig állni fogunk, és majd "kerülőúton" megyünk (igaz, hogy van arrafelé más út is, de azért megnéztem volna azt a kerülőutat, amin az IC elsunnyog). Aztán jött a hír, hogy inkább buszok lesznek, de nem tudni mikor.

Semmit nem tudok rosszabbul viselni, mint a kilátástalan várakozást. Szívesen állok sorba, még a postán is, mert látom, hogy halad, de azt amikor egy helyben kell üldögélni, és kilátástalanul várni valamire amit nem is tudunk pontosan, hogy mi... ha jól emlékszem hallottam is egy tanulmányról ami kimutatja, hogy mindenki ezt bírja a legkevésbé.

Első pánikomban (2 óra várakozás után) felhívtam a szüleimet, hogy mi a helyzet, és le is szálltam, azzal, hogy visszaváltom a jegyem, mert vagy visszavonatozom Pécsre, vagy megkérem őket, hogy jöjjenek értem. A pénztárnál álltam, mikor bemondták, hogy megjöttek a buszok. Három buszt küldtek a teli vonatra, úgy, hogy közben beért minket a következő IC is, vagyis lett volna igény többre. Aztán nagy nehezen (miközben a tömött buszon egymás lábára taposva vártunk még vagy fél órát) érkezett egy negyedik is. Elmondták, hogy melyik állomásig megyünk, de, hogy az utazás odáig mennyi ideig tart arról szó sem esett.

A busz után felszálltunk a vonatra, amiről kiderült, hogy személy, tehát minden "bokornál" meg fog állni. Ezt a feladatot sikeresen teljesítette. 15:30-kor (már eleve késéssel) indult a vonat Pécsről, a koliba pedig 22 óra körül jutottam el (tehát Kelenföldre nagyjából 6 óra alatt sikerült elérnem).

Hogy mi az ami zavar? Nem az, hogy nem lehet visszaváltani a 400Ft-os pótjegyet, mert "az árvíz nem a MÁV hibája". Nem az, hogy amikor kiszálltunk a buszból a - káromkodó és végig üvöltöző - sofőr nem tudta kinyitni a csomagtartót, és a várakozás alatt bőrig áztam. Nem az, hogy ha mindezt egy közlekes végzi akkor talán számítottak volna rá, hogy feláznak a sínek, és várni sem kell a vonatpótlókra, mert rögtön reggel odarendelik őket. Nem a busz rettenetes zsúfoltsága, és mégcsak nem is a 3,5 órát meghaladó késés. Az, hogy mi miért nem tudtunk semmit?

Miért nincs a MÁV-nál információáramlás? Valaki tudta az állomáson, hogy miért nem mehetünk tovább... persze tudni lehetett, hogy a víz miatt, de ezt miért nekünk kellett kisakkozni? Volt egy ember aki odarendelte a buszokat... fájdalmas művelet továbbítani, hogy MOST megrendeltük a buszokat, és kb. 2 óra múlva érnek ide? Miért nem mondták el, hogy még a Budapestre tartó vonaton sem dőlhetünk nyugodtan hátra, mert az IC-ből személlyé alakuló vonat miatt még többet késünk? És miért nem volt reggel legalább egy figyelmeztetés a honlapon, hogy "juj, már veszélyesedik a Dombóvár-Sárbogárd szakasz, vigyázzanak arrafelé". Mert azt sem hiszem el, hogy a hajnalban, délelőtt arra tartók nem vették ezt észre.

Biztos vagyok benne, hogy aki ma utazik valamelyik pécsi IC-vel (leszámítva a vonatpótlóra való átszállást) különösebb gond és ilyen nagy késés nélkül vészeli át az utat. Mégis egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy egy ilyen előre számolható problémát miért nem lehetett tegnap is normálisan megoldani?



A végére azért hagytam egy kis pozitívumot is: az utasokat. Mert bár én kicsit feszült voltam a legtöbben türelmesen, de legalábbis viccelődve, beszélgetve vártak a sorsukra. Valahol reménykedem benne, hogy a régebbi "sorban-előretolakodós, türelmetlenkedő" énünket egyszer ez a másik váltja fel. Mert ha a MÁV nem is, de az utasai legalább tudtak viselkedni krízishelyzetben.