Horvátország közlekes szemmel I.

A nyár folyamán megadatott a lehetőség, hogy egy hetet tölthettem el Horvátország festői tengerpartján. Ennek örömére már előre elterveztem, hogy ha valamilyen, közlekes szemmel érdekes jelenségbe botlok, azt sebtében meg is örökítem.

Közben derült ki, hogy a lehetőségek jelentősen korlátozódni fognak, ugyanis repülőtér nem akadt a közelben, vasúti összeköttetés a tengerparti részen (értsd: Rijekától délre) minimális. Emiatt a tömegközlekedés javarészt kimaradt, de azért érdekes megnézni a buszokat: jól működő buszhálózat létezik, rengeteg járatot láttam Split-Zágráb és Rijeka-Dubrovnik felirattal, mégis elgondolkodtató... A nagyobb városokban van pályaudvar, de emellett más településeken csak egy buszmegálló, mellette egy azt jelző tábla és sehol semmi menetrend... Bár, ez is érthető: aki menni akar, tudja, mikor mehet, fiatalon meg úgyis mindenki stoppol (nem vicc, tömegével álltak az út szélén táblával alulöltözött tinik!).

Az autópályák nagyon jó minőségűek, az egyetlen gondot a fizetőkapuk okozzák: addig rendben van, hogy pályára fel kell regisztrációs jegy, lefelé meg fizetni kell... Azonban Zágráb környékén nem fizetős az autópálya, így elég idegesítő volt oda-vissza majd egy órát állni a dugóban, mert ugye amikor odaérsz, ki kell fizetni az előző távot, majd pár kilométer múlva újra regisztrációs jegyet váltani egy másik sorban...

Egy Mini Cooper Biograd yachtkikötőjében (magyar rendszámmal)

Motoron, illetve annak oldalán szép az élet! (Vir)

Unimog (Plitvicei Nemzeti Park)

Magunk mögött hagyjuk a tengert

Alagút (majd' 6 kilométeren át!)

Autópálya fizetőkapu